Tengeralattjárók: A Kaidai-7 osztályt, vagy KD-7-et az 1930-as évek végén fejlesztették ki, az előző KD-6 osztály folytatásaként. 8000 tengeri mérföldes felszíni hatótávolsággal 16 csomós sebességnél és 50 tengeri mérföldes víz alatti tartóssággal 5 csomós sebességnél valamivel jobb víz alatti teljesítményt nyújtottak, mint a késői modellű KD-6-osok, és jobb felszíni sebességgel (bár nem hatótávolsággal) rendelkeztek, mint az osztály korábbi tagjai. Az osztály összes tagja 1944 közepére elveszett. Egy másik óceánjáró, amely 533 mm-es elülső és hátsó torpedócsöveket használt, a South Pacific-ban, valamint Ausztrália partjainál szolgált. Az I-177 elsüllyesztette az AHS Centaur kórházhajót Stradbroke Island-nél. Feltételezték, hogy 1944. november 18-án minden emberével együtt elveszett, míg az I-176 hat hónappal korábban a Solomon's közelében veszett oda. Összesen 10 KD-7 tengeralattjárót építettek.
MTB-k: Az öngyilkos járműként tervezett Shin’yō vagy egy erős robbanóanyagot, vagy két mélységi bombát hordozott. A mélységi bombákat a hajó pilótája szánta a bedobásra, majd a menekülésre. Bár közel 10 000 darab készült belőlük, mindössze 5 hajó, főként partraszálló hajók elsüllyesztéséért felelősek.
A Japán Császári Haditengerészet számos változatot vetett be a standard torpedónaszád-kialakításon, amelyek főként a gépészeti felszereltségben különböztek, ami befolyásolta a vízkiszorítást, és a gyakorlatban nagyobb változatosság illúzióját keltette. 238 hajót építettek ezekkel a megjelölésekkel, mindegyiket két 18 hüvelykes torpedóval és 25 vagy 13,2 mm-es ágyúkkal felfegyverezve.
A doboz tartalma:
Kaidai-7 osztályú tengeralattjárók x 3
Shin’yo Kamikaze hajószakasz x 2
T-14 MTB szekciók x2
Hajókártyák
Összeszerelés és festés nélkül szállított modellek
*A fenti szöveg automatikus fordítással lett létrehozva. Az eredeti, idegen nyelvű leírást az alábbiakban találod.
Submarines: The Kaidai-7-class, or KD-7, was developed in the late 1930s, following on from the preceding KD-6 class. With a surface range of 8,000nm at 16kts, and a submerged endurance of 50nm at 5kts, they possessed a slightly better underwater performance to the late-model KD-6s and better surface speed (though not range) than the earlier members of that class. All members of the class were lost by mid-1944. Another ocean-going submersible using 533mm forward and aft torpedo tubes, it served in the South Pacific as well as the waters off Australia. I-177 sunk the hospital ship AHS Centaur off Stradbroke Island. It was presumed lost with all hands on 18 November 1944, while the I-176 was lost six months earlier off of the Solomon’s. There were 10 KD-7 submarines built overall.
MTBs: Designed as a suicide craft, the Shin’yō either carried a powerful explosive or two depth charges. The depth charges were intended to be planted by the pilot of the boat, after which he would then make his escape. Although nearly 10,000 were built, they accounted for the sinking of only 5 ships, mainly landing craft.
The Imperial Japanese Navy fielded a number of variants on a standard torpedo boat design, differing mainly in machinery fit which affected displacement, giving the illusion of more variety than existed in practice. 238 boats were built within these designations, all armed with two 18-inch torpedoes and 25mm or 13.2mm guns.
Box contains:
Kaidai-7-class Submarines x 3
Shin’yo Kamikaze boat sections x 2
T-14 MTB sections x2
Ship Cards
Models supplied unassembled and unpainted
