„Every Cathedral, a Régi Dominion nevezetes bazilikája és istentiszteleti helye, melyet a Tektonok ősei építtettek, teljes tudatában az isteni természetnek és a hit erejének. Ezen épületek mélyén az isteniség egy szikrája lakott, melyet addig tartottak távol, amíg a Panteonnak szüksége nem volt egy erőforrásra, vagy egy új isteniségre. Ebben a sebezhető, embrionális állapotban az isteniség számos magja a Bukás után az Istentelenség baljós energiáinak volt kitéve. Most, alig többek a viszonzatlan nekromanta potenciál nyöszörgő tömegeinél, ezek a baljós lények az istentiszteleti helyeikhez vannak kötve. Ennek a korlátozásnak a leküzdésére a Final Creed megtanulta lecsupaszítani az építményt, méretében addig csökkentve, amíg a benne rejlő meg nem született istenség képes nem vonszolni azt. A panteon papsága, saját túlélésével kevés figyelmet fordítva, a lényegéhez nyúlva, a szerencsétlen lényekben rejlő korrupt isteni erőt használja fel, hogy romlott csodákkal lássa el csapatait a…” csatatér.
HOGYAN JÁTSSZÁNAK: Az egykor hűségesek eltorzult halma, a profán sírbolt felemészti önmagát és mások lényegét is, átmeneti hatalmat kínálva önmagának és a körülötte lévőknek. A sírbolt szentségtelen akkumulátorként működik, lassan lemeríti üzemanyagát, hogy másokat felhatalmazzjon, vagy romlott energia záporait szabadítsa fel.
*A fenti szöveg automatikus fordítással lett létrehozva. Az eredeti, idegen nyelvű leírást az alábbiakban találod.
"Every Cathedral, Basilica and place of worship of note in the Old Dominion was built by the forefathers of the Tectons with full awareness on the nature of Divinity and the power of Belief. Deep in the bowels of each of these buildings existed a spark of Divinity, held in abayance until such time as the Pantheon needed a source of power, or a new Divinity. It was in this vulnerable, emryonic stage that many seeds of Divinity were exposed to the baleful energies of the UnGod after the Fall. Now little more than mewling masses of unrequieted necromantic potential, these balefule entities are bound to their places of worship. To overcome this limitation, the Final Creed has learnt to pare away the construction, reducing it in size until the unborn godling trapped within is capable of dragging it. Tapping into its essence with little regard for its own survival the clergy of the pantheon uses the corrupted divine power within these happless beings to empower its troops with corrupted miravles on the battlefield.
HOW THEY PLAY: A twisted pile of the once faithful, the profane sepulcher consumes both itself and the essence of others, offering temporary power to itself and those around it. The sepulcher functions as an unholy battery, slowly draining its fuel to empower others or unleash barrages of corrupted energy."
